Karl Ove Knausgård

Karl Ove Knausgård napjaink egyik legizgalmasabb kortárs szerzője, aki hatkötetes önéletrajzi regényfolyamában arról ír, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy férfinak a 21. században. Olyan kíméletlenül őszintén, ahogy előtte kevesen merték.

Knausgård 1968-ban született Oslóban. Első regénye, a Világon kívül (Uteavverden) harmincéves korában jelent meg, és elnyerte a norvég kritikusok díját. Második regénye, az Idő mindenre (En tid for alt, 2004) angyalok és emberek sorsdöntő találkozásait meséli el az Édenkerttől napjainkig. A nemzetközi elismerést a 2009–2011 között íródott Harcom (Min kamp) sorozat hozta meg számára. Hazájában, Norvégiában több mint félmillió példányban fogyott, és több mint húsz nyelvre lefordították. Az egyes kötetek a különböző nyelveken önálló címet kaptak, a magyar kiadásban az első rész Halál, a második Szerelem, a harmadik pedig Játék címmel jelent meg, a negyedik rész, az Élet a 2019-es Könyvfesztiválra érkezik Knausgård magyarországi kiadója, a Magvető gondozásában. A sorozat 5. kötete Álmok címmel 2020-ban készül el, a sorozat a Harcokkal zárul 2021-ben.

Karl Ove Knausgård 2008. február 27-én, kicsivel éjjel fél 12 előtt kezdte el papírra vetni a Harcom sorozatot, amelyben a lehető legaprólékosabban próbálja rekonstruálni azt az embert, aki negyvenéves kora előtt volt. Prózájában elmosódik a határ az élet és a művészet között, egy második házasságában élő, többgyerekes családapa banális hétköznapjai mellett megférnek a filozófiáról, képzőművészetről, hatalomról szóló értekezések. Írás közben kizárólag az elbeszélői szabadságot tartotta fontosnak, ezzel pedig nemcsak a saját titkait és szégyenét tárta az olvasók elé, de a tágabb családját is magára haragította. Anti-irodalom, etikátlan júdásirodalom, a férfiszégyen emlékműve – írták a kritikusok a sorozatról, amely megújította és a 2010-es évek egyik meghatározó irodalmi trendjévé avatta az autofikciót.

Bár Knausgård a Harcomban szinte mindent elmesélt az életéről, a New York Timesnak adott interjújában bevallotta, hogy Krasznahorkai Lászlóval íratná meg élete történetét, akit az egyik legeredetibb kortárs írónak tart.

„És annyira boldog vagyok, hogy már nem vagyok író többé” – hangzik a sorozat legutolsó mondata, ám Knausgård nem tartotta magát a saját tervéhez, és a hatodik rész óta számos könyvet publikált. Köztük az Otthon és idegenben (Hjemme-Borte, 2014) című rendhagyó focikönyvet, amelyben barátjával, Fredrik Ekelunddal leveleznek a játékról, olyan nagyszabású témákat érintve, mint a halál, a politika vagy az osztálykülönbségek, és a négy részből álló Évszakokat (Årstid encyklopedien: Om våren, Om sommeren, Om høsten, Om vinteren, 2015–2016), amelyben arra tett kísérletet, hogy bemutassa a világot legkisebb lányának, aki a sorozat írásának idején még meg sem született.